Sub-Zero Subaru

Az előrejelzéseknek megfelelően tökéletesen tiszta, fagy pont alatti és ami még fontosabb, újhold mellett indult a legutóbbi 2 napos (estés) fotózás. Rég volt ilyen, hogy több egymást követő éjszakán keresztül is tiszta volt az ég. Legutóbb, szinte alig volt felismerhető a fotó az M45-ről, ami egyébként több néven is fut a csillagászati szakzsargonban úgy mint, Plejádok, 7 nővér vagy más néven fiastyúk. (Plejádok a görög mitológia alapján, de a japánoknál a nyílthalmaz neve: Subaru, ami az autómárka logóját ihlette). Ez egy szabad szemmel is nagyon könnyen megtalálható konstelláció. Az égen nincs még egy olyan pont, ahol ilyen sok nagy fényerejű csillag koncentrálódik egy viszonylag kis területen. Úgy gondoltam tehát, hogy itt az ideje letesztelni, hogy mit lehet kihozni az egyébként, fényszennyezett belvárosi lakás teraszáról egy fényszűrővel akkor, ha nem világítja be telibe a távcső optikáját a Hold.

A 2 este alatt összesen 4 órányi kép készült és most először megpróbálkoztam a 3 perces expó időkkel köszönhetően a teljesen szélcsendes farkasordító hideg időjárásnak (80x180sec). Utólag ez nem bizonyult annyira jó döntésnek, a hidegben (-7C) néhány fotónál látszik, hogy elbizonytalanodott az állvány ezért 1-1 fotótól meg kellett szabadulni, a képek átnézése után. Azt hiszem legközelebb visszatérek a 60sec vagy 120sec expo időre, így kevesebb fotó megy majd kárba, ha kukázni kell valamit. A fotózást egyébként karácsonyi ajándékba kapott távcső melegítő segítette, így nem kristályosodott rá a pára a lencsére a távcső elejénél és a követő távcsőnél sem.

M45 – előtte kép (1,5 óra integráció 97% Hold mellett) – utána kép (3,5 óra integráció 3% Hold mellett és fényszűrő használatával: Optolong L-Pro).

A fenti összehasonlító képeken jelentős változás látható. Az asztrofotós képfeldolgozó programnak a Siril-nek a felszínét továbbra is csak kapirgálom, tehát az biztos, hogy nem a feldolgozó képességem drasztikus javulásától lett szebb az M45. Inkább a Hold lehetett a hunyó a korábbi alkalommal, amikor október végén a holdfogyatkozás után ráfordultam a csillagködre, naivan, fényszűrő nélkül.

Két másik érdekes kísérletet is szerettem volna megvalósítani. A korábbi lófejköd fotóknál megjelent az úgynevezett halo, ami a nagyon fényes csillag tükröződése az optikai rendszer valamelyik pontján. Korábbi bejegyzésben írtam erről, akkor meg is állapítottam, hogy be kell szerezné egy szűrő tartót, ami valószínűleg megoldja majd a problémát. Eddig a lencse és a képkorrektor közé volt becsavarva a szűrő, most viszont átkerült a képkorrektor és a kamera közé egy szűrőtartóba (ZWO szűrő tartó M48 v2).

Amit még vártam a szűrőtartó érkezésével, hogy nem leszek egy adott éjszakán egy szűrőre lekorlátozva. A gond az eredeti felállással az, hogy le kell csavarni a korrektort távcsőről és baromi nehéz kicsavarni belőle a szűrőt, főleg sötétben. A nappaliban normális fényviszonyok mellett is úgy éreztem minden alkalommal, hogy össze fogom tapicskolni vagy a szűrőt vagy a korrektor optikáját… ezt a műveletet végrehajtani -7 fokban sötétben nem annyi jó. Nem is nagyon próbáltam, de gondolom, hogy kifejezetten rossz. Az sem megoldás, hogy beszaladok a teleszkóp egy részével a melegbe és ott a fénynél elszöszölök. Minden bepárásodik, a fókusz elmászik a hőmérsékletváltozás miatt, elmozdul az állvány a célról a szerelés közben, lehet újra pólusra állni… stb stb és már pakolhatok is be.

A másik kísérlet pedig az volt, hogy szerettem volna látni, hogy milyen különbség látható a 2 kiemelten népszerű szűrő között úgy, hogy a felvételek készítése között nincs vagy csak minimális a különbség. Az egyik az Optolong L-Pro 2″ (elsősorban fényszennyezés elleni szűrő) a másik pedig az Optolon L-Enhance 2″, ami inkább egy keskenysáv szűrő, leginkább a H-alpha (Hα) hullámhosszú vörös fény kontrasztosabbátételére készült.

A bal oldalon az L-Pro szűrő, jobb oldalon az L-enhance szűrő.

A fenti 2 kép 2 egymást követő éjjel készült ugyanolyan viszonyok mellett. Mindkettő 40×180 másodperc, tehát összesen 2 óra integráció, azonos feldolgozás mellett. Néhány megállapítás:

  • A szűrők új pozíciója eltűntette az Alnitak csillag halo-ját. Legalábbis a korábbi eltolt halo-t most nem látni sehol.
  • Jelentős a különbség a két szűrő által átengedett fény között (a termékek leírásának megfelelően).
    • Az L-Pro-nál sokkal több szín látható. A lófej köd alatt és kicsit balra látható NGC 2023 emissziós köd sokkal jobban látható, területe is 3-4x nagyobb, mint a másik szűrőnél.
    • Az L-Enhance cserébe sokkal kontrasztosabbá teszi a lofej köd mögött található ikonikus piros falat a L-Pro szűrővel szemben.
  • A szűrőtartó használata nagyon gyors és egyszerű, viszont arra figyelni kell, hogy a szűrőt a tartóba becsavarni csak egyféleképpen lehet, de a tartót a foglalatba mindkét irányba vissza lehet helyezni! Fontos, hogy a szűrő menetes része a kamera felé nézzen, ne a korrektor irányába.

Miután összejött a megfelelő mennyiségű fotó a fenti összehasonlításokhoz, éjfél előtt maradt még egy kis idő, így lőttem 1 órát az IC443 katalógus jelzésű supernova maradványról.

IC433 Jellyfish Nebula – Optolong L-Enhance integration time: 1h

Ehhez a képhez nem fűzök külön kommentet. A lényeg, hogy jól kivehető az elpusztult csillag maradványa. További információt a fenti linkek valamelyikére kattintva olvashatsz.

Végérvényesen összeállt minden, amire szükségem lehet a további képek készítéséhez. Az áramellátás is biztosítva lett, ami egy kitelepüléshez kell, ha esetleg egy mező közepén szeretnék halálra fagyni. Most már tényleg nem maradt más hátra, mint átlépni a következő szakaszba…. a képfeldolgozás birodalmába!

Derült eget!


StellarGear.eu

Hozzászólás